Ez a dallam rámtalált,
S üti bennem már egy kéz a zongorát,
És érzem, Ahogy dallá összeáll
Az a pillanat, mely órák óta már,
Csak helyben áll.
Nézlek téged,
És újra élek.
De hangok nélkül, mondd, hogy mondanám?
Akarom, hogy tisztán halld,
Neked ír a vágy most dalt a zongorán.
Megyek a szívem után,
Nem számít az irány
Követem, bárhova száll
Mert hallom, szól hozzám
Millió dobbanás
Hogy nem kell többé más.
Olyan hosszú volt az út,
Amin elkísért a bánat és a múlt,
De vége.
Megint hallom, hogy zenél,
Ezer érzelem, mely mélyen bennem él,
És táncra kér.
Mentem szabadon mindig a szívem után
De olyan gyönyörü érzést még nem éltem át talán
Mint mikor féltve, szemed fénye nevet rám!