Nem volt még olyan perc, mely álmosan múlt el,
Álmatlanul forgolódom az emlékeimmel.
Téged látlak lehunyt szemmel, hogy itt voltál velem,
Az idő tőlem elszakított egy emlék vagy nekem.
Refrén:
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben: Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék, ha kérnéd mindig veled lennék,
Vérvörösre izzik tőled a nyugvó messzeség.
Mélyen vérző sebekkel a lelkem mélye fáj,
Nem találja az orvosságot nálad van talán?
Szavakkal megmérgeztél, miért nem múlik el?
Egy szertefoszlott régi álom, mit itt hagytál nekem.
Refrén:
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben: Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék, ha kérnéd mindig veled lennék,
Vérvörösre izzik tőle a nyugvó messzeség.
Szavakat írok a keserű égre a fájdalom érzem a semmibe tűnhet
De mért tép belül ez a hazug érzés nem hozzám tartozol
Egy fájdalmas búcsú miért gyönyörű szép az eltitkolt múlt
Miért gyönyörű kép a remény az mi új útra hív ott majd összetartozunk.
Refrén:
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben: Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék, ha kérnéd én még veled lennék,
Vérvörösre izzik tőle a nyugvó messzeség
Refrén:
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben: Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék, ha kérnéd én még veled lennék,
Vérvörösre izzik tőle a nyugvó messzeség